2009. július 5., vasárnap

Will you die for it?

Pszt! Csendet! Most én beszélek!
Hát az van, hogy na. Tegnap beugrottam fateréknál a szárítóba dolgozni, persze hogy azután hajnali 4-kor befulladtam és alig kaptam levegőt. Köszönjük Emese!
Szóval most ilyen kis halálán lévő szardarabnak érzem magam, teljesen gyengének meg mifaszom. Ez az élet! Papával elkezdtem leboltolni a Borgátai szülinapi bulit, alakul a dolog. A tervemet pedig tovább szőttem a már korábban említett magasztos cél érdekében. Holnap kiderül, hogy beborul-e. Hát kérem, én ennyire emlékszem. Most kábé a 300. zsepibe fújom az orrom és szimplán szar. Valahogy össze kéne kaparnom az immunrendszerem és vele együtt saját magam. Újabb titkos fogalmadat tettem, ami abból áll, hogy...nem, nem mondom el. Titkos.
Szóval ismételten punnyadás van, de most kényszer jelleggel. Amúgy valaki hajtsa már lejjeb a napot légyszi mert megdöglök. De azt csak szabadidőmben.
Hát ennyi fért mai műsorunkba.
Nem tudom. Hiába töröm a fejem, nem világosodok meg. Pedig most kell. Fejben kell győznöm. Mert fejben dől el minden.
I don't know. Sombody whispers: Would you die for her? Yes. But it's not the right time, to do that. Not now! Now, you have to focus on the so called "fighting". You can die for her, after you win that, rest of your life!

2 megjegyzés:

  1. Kedves Rudolf!

    Miután tisztességgel bemutatkozott, és naplóját a neten írja, mindenképpen számíthat arra, hogy idegenek is elolvassák írását. Egy régi barátom blogját kerestem, helyette az Önét találtam. És mondhatja, hogy a hiba bennem van, de tulajdonképpen mi ennek az értelme? Vagy ez manapság már nem számít? Csak írkálunk, eszünk, alszunk. Elhagyjuk a barátnőnket, elkezdünk írogatni Annáról. Ha jól értem, már ennek is vége, most az Ő szívébe mártogatjuk a kést, hiszen egy újabb, romantikára vágyó hölgy tűnt fel a színen. Mindeközben egy "tűrhető" novellaszerűség a félelemről, hogy jön ez ide? Időnként csinálunk "tökéletes" találkákat, és utána? Nyugtasson meg, Rudolf, hogy manapság nem ilyen üresek a fiatalok! Ha már ír a köznek, legyen tanulsága! Hitesse el velem, hogy nem ilyen "semmi" a mai fiatalság! Hogy a mai fiatalemberek is tudnak az evésen és az alváson kívül mást is! Hogy tudnak szeretni, megőrülni egy lányért! Mostanában folyton azt hallom, hogy a fiatalok egyedül szeretnének lenni! Ön is ilyen sérültlelkű, Rudolf? Ugye vér folyik az ereiben?! Erről írjon, mert kezd érdekelni a sorsa: vajon egy pocakos, unalmas villamosmérnök lesz Önből, vagy egy érzelmekben gazdag, tényleg boldog férfiú?! Várom a folytatást, maradhat a magyar mellett, az öregebbek még nem boldogulnak az angollal.
    Üdvözlettel: egy Olvasó

    VálaszTörlés
  2. Kedves Judit!

    Érdekes volt olvasni amit írt, hogy milyen "ez az egész" egy külső szemlélő szemével. A mai fiatalok...:)
    A mai fiatalok szerintem elég sok mindent csinálnak, amit nem kéne de hogy "semmi" legyen? Nem tudom. Magam sem tudom megmagyarázi miért kezdtem el ezt a blogot, egyszer csak jó ötletnek tűnt, hogy a "fölös feszültséget" vagy minden egyebet így vezessek le. Talán nincs értelme, így ebben a formában, mert igen óhatatlanul mások is elolvassák, magamnak írogatni meg minek? Vagyis lehet, de a blog nem erre van. Ez is inkább egy kis "fellángolás" volt az idő elütésére, aztán elmaradt.
    Megnyugodhat, a mai fiatalok is képesek megőrülni egy lányért, sőt még én is, de a hangsúly az EGY-en van.
    Nem szeretnék egyedül lenni, sem unalmas villamosmérnök lenni, a pocakoson még dolgozom. :) De az eddigi életemet, illetve történéseket nem érzem unalmasnak, jóllehet az idei nyaram ezt cáfolja.
    Tanulságosat írjak?
    Nem tudom, hogy az én mindennapjaim tartalmaznak-e mindíg valami tanulságot, pláne olyat ami hasznos.
    De tetszett és érdeklődéssel olvastam a kritikáját, igyekszem folytatni a blogot a közeljövőben.

    Rudi

    VálaszTörlés