Pszt! Csendet! Most én beszélek!
Hát az van, hogy na. Tegnap beugrottam fateréknál a szárítóba dolgozni, persze hogy azután hajnali 4-kor befulladtam és alig kaptam levegőt. Köszönjük Emese!
Szóval most ilyen kis halálán lévő szardarabnak érzem magam, teljesen gyengének meg mifaszom. Ez az élet! Papával elkezdtem leboltolni a Borgátai szülinapi bulit, alakul a dolog. A tervemet pedig tovább szőttem a már korábban említett magasztos cél érdekében. Holnap kiderül, hogy beborul-e. Hát kérem, én ennyire emlékszem. Most kábé a 300. zsepibe fújom az orrom és szimplán szar. Valahogy össze kéne kaparnom az immunrendszerem és vele együtt saját magam. Újabb titkos fogalmadat tettem, ami abból áll, hogy...nem, nem mondom el. Titkos.
Szóval ismételten punnyadás van, de most kényszer jelleggel. Amúgy valaki hajtsa már lejjeb a napot légyszi mert megdöglök. De azt csak szabadidőmben.
Hát ennyi fért mai műsorunkba.
Nem tudom. Hiába töröm a fejem, nem világosodok meg. Pedig most kell. Fejben kell győznöm. Mert fejben dől el minden.
I don't know. Sombody whispers: Would you die for her? Yes. But it's not the right time, to do that. Not now! Now, you have to focus on the so called "fighting". You can die for her, after you win that, rest of your life!
2009. július 5., vasárnap
2009. július 4., szombat
To beat the smartest mind....
Napsugaras szép jó délelőttöt!
Vagy inkább disznóröfögéssel tarkított, kakaskukorékolásos pitymalatot!
Hát elég régen nem írtam, de most...na de most. Most igen. Vége lett időközben az évnek, a kapcsolatomnak, a hajtásnak, meg a szakállamnak. Itthon vagyok, rest in peace, semmi megerőltető. Szabadidőmben még mindig megmentem a világot, vagy éppen saját magam, de semmi extra. A napokban nyugvó lelki üdvömet ismét egy hölgynek sikerült felzaklatnia, de a dolgok ezúttal máshogy állnak mint eddig bármikor. Nagyrészt bennem más a dolog, a többi majd elválik.
Igazából azon gondolkoztam, hogy mennyire lehet legyőzni az egyik legokosabb elmét a saját fegyverével? Hmm...érdekes és izgalmas kihívás.
Ezentúl igyekszem gyakrabban jelentkezni. A végére a szokásos világmegváltó szöveg jönne, de fogalmam sincs mi legyen. Vagy...
Nem könnyű. Nehéz. De így a jó. Ha könnyű lenne, nem akarnám annyira...
It's just not easy. Actually it's pretty hard. But hell, it's good just the way it is. If it would easy, i wouldn't want it so much. That's life...
Vagy inkább disznóröfögéssel tarkított, kakaskukorékolásos pitymalatot!
Hát elég régen nem írtam, de most...na de most. Most igen. Vége lett időközben az évnek, a kapcsolatomnak, a hajtásnak, meg a szakállamnak. Itthon vagyok, rest in peace, semmi megerőltető. Szabadidőmben még mindig megmentem a világot, vagy éppen saját magam, de semmi extra. A napokban nyugvó lelki üdvömet ismét egy hölgynek sikerült felzaklatnia, de a dolgok ezúttal máshogy állnak mint eddig bármikor. Nagyrészt bennem más a dolog, a többi majd elválik.
Igazából azon gondolkoztam, hogy mennyire lehet legyőzni az egyik legokosabb elmét a saját fegyverével? Hmm...érdekes és izgalmas kihívás.
Ezentúl igyekszem gyakrabban jelentkezni. A végére a szokásos világmegváltó szöveg jönne, de fogalmam sincs mi legyen. Vagy...
Nem könnyű. Nehéz. De így a jó. Ha könnyű lenne, nem akarnám annyira...
It's just not easy. Actually it's pretty hard. But hell, it's good just the way it is. If it would easy, i wouldn't want it so much. That's life...
2009. május 22., péntek
I can't....but don't even want to...
0 óra 1 perc. Majdnem. Egyre korábban fekszem. Valami betegség lehet. Meleg van. Nagyon. érdekes és kalandos napom volt. Elfogadták végre a progházimat - Hell it's about time - és elkészült a digithf-em is. Annát megleptem magammal, hogy egy little bit kikapcsoljon, és nekem is jót tett. Elolvastam Cinti blogját. Érdekes. De mást nem akarok mondani. Vagyis de. Fura látni, hogy mintha - lehet hogy a hiba az én készülékemben van - olyan dolgok köszönnének vissza, amik egy kicsit hozzám kötödnek. Igaz mit vártam? Hogy csak úgy elfelejt. Nem tudom. Valószínüleg jobb lenne. House szerint nem változunk. Én is ezt hittem. Hiszem.
Nem változtam. Mindig is ilyen voltam, és már jobban tudom milyen. Nem tudunk változni, képtelenek vagyunk. Belül van egy személyiségünk, amit nem tudunk lecserélni legfeljebb elnyomni. Néha van értelme, néha kell, néha szabad, néha nem, de ott vagyunk.
Holnap este iszunk. Egy utolsó alkoholizálás vizsgák előtt. Ideje volt már. Most erre van szükségem, most ez kell. Nem akarok gondolkodni, semmi konstruktívat tenni csak kikapcsolni holnap és szombaton. Holnap haverokkal szombaton Annával.
Az érzés mint mindig csalóka, de mintha az a bizonyos hajó révbe ért volna. De így. Amilyen vagyok. Lehet ezt így is. Miért milyen vagyok? Ki mondja meg? Nem kell. Nem akarom. Úgysem változom.
So this is it. Questions. Who am i? How do i look like? Who gonna tell me? Don't! I don't care. I'm not changing. Nobody does...
Nem változtam. Mindig is ilyen voltam, és már jobban tudom milyen. Nem tudunk változni, képtelenek vagyunk. Belül van egy személyiségünk, amit nem tudunk lecserélni legfeljebb elnyomni. Néha van értelme, néha kell, néha szabad, néha nem, de ott vagyunk.
Holnap este iszunk. Egy utolsó alkoholizálás vizsgák előtt. Ideje volt már. Most erre van szükségem, most ez kell. Nem akarok gondolkodni, semmi konstruktívat tenni csak kikapcsolni holnap és szombaton. Holnap haverokkal szombaton Annával.
Az érzés mint mindig csalóka, de mintha az a bizonyos hajó révbe ért volna. De így. Amilyen vagyok. Lehet ezt így is. Miért milyen vagyok? Ki mondja meg? Nem kell. Nem akarom. Úgysem változom.
So this is it. Questions. Who am i? How do i look like? Who gonna tell me? Don't! I don't care. I'm not changing. Nobody does...
2009. május 20., szerda
About life and things...
Este. A szokásos időpont körül. Ül, fejből kiles, örül és ennyi. Ma is találkoztunk, ma egy kicsit mindketten olyan pfff-k voltunk (nem tudom a pfff mióta állapotjelző, de szerintem nagyszerűen érzékelteti a dolgokat) a közelgő vizsgák miatt, de így is jó volt, ennyire még nem örültem sem egy templomnak, sem egy cukrászdának. Szóval happiness és még ott lesz a hétvége.
Tanulni. Kéne. Na ne! De! Nah erről kábé ennyit.
Megszereztem az új Rózsaszín Pitbull albumot és hát mesés. Én ennyit zenén rég röhögtem. Tiszta agyfasz. Pont nekem való.
Na ennyi kérem a mérleg mára, zárul Rudi magárólíró blogocskája.
Amúgy az élet meg ilyen. Csak a jó oldalát kell nézni.
So that's Life. Just always look the right side of it!
Tanulni. Kéne. Na ne! De! Nah erről kábé ennyit.
Megszereztem az új Rózsaszín Pitbull albumot és hát mesés. Én ennyit zenén rég röhögtem. Tiszta agyfasz. Pont nekem való.
Na ennyi kérem a mérleg mára, zárul Rudi magárólíró blogocskája.
Amúgy az élet meg ilyen. Csak a jó oldalát kell nézni.
So that's Life. Just always look the right side of it!
2009. május 16., szombat
Another piece of cake, please!
A Heroes első évadjának zárórésze jár a fejemben. Annak az eleje és a vége.
Where does it come from? This quest, this need to solve life misteries, but the simplest of questions can never be ansvered. Why are we here? What is the soul? Why do we dream?....Így kezdődik.
Tegnap Annával voltam. Jó volt, nagyon jó. Aztán én...nem tudom leírni, nem is fogom. Egy kicsit megtépázódot t a lelki világom. Az egész...minden csodálatos volt, és akkor...hát igen. Shit happens. Van mikor beüt a szar. Van. De nem lehetett volna máshol egy kicsit?
Porig aláztam magam. Persze megbeszéltük meg minden, de bennem....újra meg újra előjön és hát nem kicsit szar. De legalább nagyon.
Ez lehet annak a bizonyos érmének a másik oldala? Egy másik szelet a tortából? Nem lehetne mégis az eredetit?
Another side of the coin, another piece of cake...
Where does it come from? This quest, this need to solve life misteries, but the simplest of questions can never be ansvered. Why are we here? What is the soul? Why do we dream?....Így kezdődik.
Tegnap Annával voltam. Jó volt, nagyon jó. Aztán én...nem tudom leírni, nem is fogom. Egy kicsit megtépázódot t a lelki világom. Az egész...minden csodálatos volt, és akkor...hát igen. Shit happens. Van mikor beüt a szar. Van. De nem lehetett volna máshol egy kicsit?
Porig aláztam magam. Persze megbeszéltük meg minden, de bennem....újra meg újra előjön és hát nem kicsit szar. De legalább nagyon.
Ez lehet annak a bizonyos érmének a másik oldala? Egy másik szelet a tortából? Nem lehetne mégis az eredetit?
Another side of the coin, another piece of cake...
2009. május 14., csütörtök
Happiness and other sweet things...
Mindjárt hajnali 3 óra, a Rebuplictól hallgatom a Kirúgjuk magunk alól a földet c. számot és nem tudom leírni mennyire boldog vagyok. Ma moziban voltunk Annával. Nem is a film, bár korrekt volt, de nem tudtam nem elfogult lenni, Annával viszont jó volt. De úgy nagyon. Jó eddig is meg minden, de akkor ma meg én voltam olyan hangulatban, hogy nagyon. Bejártam a koliját is, nem semmi volt. Egyszerűen túltengett bennem az energia, de nem is az energia hanem a boldogság. Még érzem az illatát és boldog vagyok. Nyugodt.
Little piece of heaven...
Ez olyan belső csendes örülés. De nagyon jó.
Aztán be is fejezem és alszom...
Boldogság gyár...mint abban a nem is oly régi kólás reklámban...
Happiness Factory
Little piece of heaven...
Ez olyan belső csendes örülés. De nagyon jó.
Aztán be is fejezem és alszom...
Boldogság gyár...mint abban a nem is oly régi kólás reklámban...
Happiness Factory
2009. május 12., kedd
Little piece of...
10:15 perc. Kint verőfényes napsütés itt bent csak fullasztó meleg. Megnéztem a House évadzáróját és jó volt, nem is kicsit, de legalább nagyon és most olyan elmerengős hangulatom van. Vasárnap óta változtattam az életvitelemen. Kicsit jobbá igyekeztem tenni, talán sikerült is. Egy napra. Kettőre. De ezt tovább kell csinálnom. Tovább...hmm...érdekes ezt így kimondani, vagyis leírni. Nincs akaraterőm. Meg tudom csinálni. Két ellentétes mondat egymás mellett. Valahol belül is ez van. Hihetetlenül tudok magammal küzdeni és ez...nehéz. Majd lesz valahogy, mert valahogy mindig van. Sokszor kétségek, sokszor nem, de legalább van cél, és van mibe belebukni. Ez most kicsit pesszimista lett. Van miért küzdeni inkább úgy mondom és van egy olyan célja az egésznek, ami összetartja a dolgokat, amiért érdemes, így könnyebb. Vagyis így is pokolian nehéz, d könnyebb mint enélkül.
Most így átolvasva elég érdekes dolgot írtam, de ez van most. Saját magamat kell legyőznöm? Viccesen hangzik mégis...mégsem az.
Mondanék még mást is, de mindegy...inkább meghallgatom Alvintól az Optimista c. számot.
Szóval így áll most a kép egy része, a többit majd máskor.
A tükörnek elég ekkora részlete is ma.
So it's just part of the mirror, part of the whole picture, but still...
Most így átolvasva elég érdekes dolgot írtam, de ez van most. Saját magamat kell legyőznöm? Viccesen hangzik mégis...mégsem az.
Mondanék még mást is, de mindegy...inkább meghallgatom Alvintól az Optimista c. számot.
Szóval így áll most a kép egy része, a többit majd máskor.
A tükörnek elég ekkora részlete is ma.
So it's just part of the mirror, part of the whole picture, but still...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)