...a cseppek halkan kopogtak az ablakon és a tetőn. Valahol villám cikázott át az égen, de a hangját már nem lehetett hallani. Szurokfekete sötétség borította a várost, a fények mind kialudtak. Ő pedig felébredt. Valamit érzett. Talán csak egy kelleténél gyorsabb szívdobbanást, egy apró zörejét a háznak, de felébredt. Félt. A rémület átlátszó hálója lassan beszőtte egész mellkasát, s szíve egyre gyorsabban vert. Nem tudta megmondani, miért, vagy mitől, de rettegett. Az egész teljesen értelmetlen és indokolatlan volt, mégis valami ezt éreztette vele. Felült az ágyon, a szélére csúszott és belebújt a papucsába. Dideregve húzta össze magán a köntösét, s lassan, nagyon lassan elindult a lakásban. A sötétség, mint egy vastag, áthatolhatatlan fal nehezed körülötte, s ő ügyetlenül, kézzel tapogatva haladt előre. Aztán ujjai hálásan nyomták meg a kapcsolót a szoba másik végében, s érezte ő is a megkönnyebbülést, de nem történt semmi. Nem volt áram.
Az izgalom gombóca újra megdagadt a torkában. Félt. A sötéttől, a hidegtől és valami megmagyarázhatatlantól, valami ismeretlentől. Odament az ablakhoz, de alig látott valamit. Hallotta a cseppek baljóslatú kopogását, s ez csak fokozta félelmét. Csak állt ott, megbénítva egy eddig teljesen ismeretlen érzéstől, s már az ágyig sem mert visszamenni. Ráébredt, hogy vécéznie kell. A helység a folyosó túloldalán volt, ami pillanatnyilag lehetetlen célnak tűnt.
Behunyta a szemét. Egyet lépett előre és megpróbálta kikapcsolni az agyát. Képek villantak be, mindenféle gyilkosokról, vérről, természetfeletti lényekről, minden valótlan és félelmetes dolog ott volt előtte. Még kettőt lépett előre, aztán megállt. Nem tudott tovább menni. Már látta az ajtót, ahogy szeme megszokta a fénytelenséget, kicsit tisztább lett minden, de ugyanolyan félelmetes. Mintha minden egyes árnyék külön életet élt volna, s csak őt akarták volna. Felnevetett. Kínos és félelemmel teli nevetés volt, de egy kicsit segített. Legalább nem volt csend. A bénulás kicsit feloldódott s elérte az ajtót. Gondolkodás nélkül nyitotta ki, s úgy végezte el a dolgát. Elindult visszafele, de nem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy valaki figyeli és pont most akarja hátba szúrni. Hátra sem nézve rohant a hálószobába és ugrott az ágyba. Akkor aztán visszanézett, de nem látott semmit. Magára húzta a takarót, hanyatt fordult és jó erősen behunyta a szemét. Mintha érezte volna, hogy körülállják, nézik és valamit csinálnak vele, hogyha ébren találják. De nem bírta. Kinyitotta a szemét.
A szoba üres volt, csak az alattomos rettegés játszott az érzékeivel. Félelemben aludt el úgy egy órával később.
S akkor valami megmozdult a konyhában...
2009. április 29., szerda
Time to save the world...
Itt ülök. Éppen itt. Ákos-t hallgatok és jó.
Igazából úgy érzem mintha kicsit meg lennék zuhanva vagy nem is tudom.
Tanulnom is kéne meg sok mindent kéne, de ma olyan hétvégi hangulatom van. Ma nem fogok semmi konstruktívat vagy értelmeset csinálni, csak leszek bele a világba. Nem mintha eddig ez más lett volna. Kicsit betegnek is érzem magam, de ez mindegy.
Tegnap találkoztam Annával. Igazából csak ezeket van értelme leírnom, mert ez a legfontosabb. Nagyon nagyon jól éreztem magam, és ez valahogy alkalomról alkalomra hatványozódik. Aranyos volt látni, hogy meglepődött mikor a Margitszigeten előhúztam egy üveg bort, két üvegpohárral. Hangulatos volt az egyszer biztos. Sétáltunk az éjszakai Pesten, keringőztünk a Kossuth-téren, a Lánc-hídon, s hazakísértem. Valahogy az egész olyan idilli, olyan tökéletes volt.
Fél 3-kor értem haza...no comment...jó volt. Nagyon.
Aztán ennyi. Ma nem találkozom Vele és igazából ez is megfekszi a hangulatomat, meg úgy elmerültem most a saját kis világomban.
Azt hiszem jövő héttől igazán itt lesz az ideje felkelni és megmenteni a világot.
Legalább a sajátomat.
...so it's time to save the world...
Igazából úgy érzem mintha kicsit meg lennék zuhanva vagy nem is tudom.
Tanulnom is kéne meg sok mindent kéne, de ma olyan hétvégi hangulatom van. Ma nem fogok semmi konstruktívat vagy értelmeset csinálni, csak leszek bele a világba. Nem mintha eddig ez más lett volna. Kicsit betegnek is érzem magam, de ez mindegy.
Tegnap találkoztam Annával. Igazából csak ezeket van értelme leírnom, mert ez a legfontosabb. Nagyon nagyon jól éreztem magam, és ez valahogy alkalomról alkalomra hatványozódik. Aranyos volt látni, hogy meglepődött mikor a Margitszigeten előhúztam egy üveg bort, két üvegpohárral. Hangulatos volt az egyszer biztos. Sétáltunk az éjszakai Pesten, keringőztünk a Kossuth-téren, a Lánc-hídon, s hazakísértem. Valahogy az egész olyan idilli, olyan tökéletes volt.
Fél 3-kor értem haza...no comment...jó volt. Nagyon.
Aztán ennyi. Ma nem találkozom Vele és igazából ez is megfekszi a hangulatomat, meg úgy elmerültem most a saját kis világomban.
Azt hiszem jövő héttől igazán itt lesz az ideje felkelni és megmenteni a világot.
Legalább a sajátomat.
...so it's time to save the world...
2009. április 26., vasárnap
Sunshine, happiness and everithing....
Napsugarasat!
Megjöttem. Vége a képzéstábornak. Milyen volt? Let's see:
Rózsaszín póló, fejkendő, arcfestés --> Szépek vagyunk és nőisek!
A hangulat, az egész, mind-mind a helyén voltak, s nagyon-nagyon jól éreztem magam.
A képzés csoportom...nem tudom. Vagy engem nem kapott el az ő feelingjük vagy fene sem tudja, de velük annyira nem találtam a közös hangot. A táborban éreztem inkább jól magam, még csak nem is azt mondom, hogy mert voltak ismerősök, mivel az utolsó napi "fekete gárda gyűlésen" sokkal inkább át tudtam érezni, hogy ide fogok tartozni, vagy tartozok, mint a képzéscsoportnál. Erről ennyit. Le is égtem rendesen, anyagilag is meg amúgy is, de hell it was good!
Kedden találkozom Annával. Sztem piknikezünk a Margit-szigeten, de még nem tuti! Remélem rá fog érni.
Most pedig hulla fáradt vagyok de itt ülök, mert Anna mail-jére vártam, amit meg is kaptam! Csak jobb napom lett tőle!
Szóval ennyit a napsütésről, boldogságról, meg mindenről...
So much about sunshine, happiness and everything...
Megjöttem. Vége a képzéstábornak. Milyen volt? Let's see:
Rózsaszín póló, fejkendő, arcfestés --> Szépek vagyunk és nőisek!
A hangulat, az egész, mind-mind a helyén voltak, s nagyon-nagyon jól éreztem magam.
A képzés csoportom...nem tudom. Vagy engem nem kapott el az ő feelingjük vagy fene sem tudja, de velük annyira nem találtam a közös hangot. A táborban éreztem inkább jól magam, még csak nem is azt mondom, hogy mert voltak ismerősök, mivel az utolsó napi "fekete gárda gyűlésen" sokkal inkább át tudtam érezni, hogy ide fogok tartozni, vagy tartozok, mint a képzéscsoportnál. Erről ennyit. Le is égtem rendesen, anyagilag is meg amúgy is, de hell it was good!
Kedden találkozom Annával. Sztem piknikezünk a Margit-szigeten, de még nem tuti! Remélem rá fog érni.
Most pedig hulla fáradt vagyok de itt ülök, mert Anna mail-jére vártam, amit meg is kaptam! Csak jobb napom lett tőle!
Szóval ennyit a napsütésről, boldogságról, meg mindenről...
So much about sunshine, happiness and everything...
2009. április 23., csütörtök
Yesterday (all my...)
Napsugaras szép jó reggelt minden kedves koránkelőnek. Itt ebben az időzónában éppen 11:46 perc van, az ébredésem időpontja pedig t-7 perc. A mai nap sem lesz rövid. De a tegnapi...
Tegnap írtam egy fizika ZH-t...erről ennyit. Utána egyik szobatársammal kimentünk a MüPá-hoz, körülnéztem, hogy mi milyen stb. Aztán 17:57 perckor találkoztam Annával, akivel szerencsésen sikerült eltalálnunk a fent említett helyre. Azt mondta és én is úgy láttam rajt, hogy tetszik neki, szóval minden megvolt ami kellett. Happiness, peace...sundown. Bezony pont akkor sikerült lemennie a napnak, de az a Gellért-hegyről szebb lett volna, szóval lábakat feltekertük és irány a Gellért hegy. Kicsit megcsúsztunk, a nap már lement, de a látvány így is magáért beszélt. A város gyönyörű volt, meg a pillanat is, meg az egész...csak én nem tettem azt amit kellett volna. Hmm...better luck next time. Aztán sétáltunk meg sétáltunk meg buszoztunk meg sétáltunk, ettünk, sétáltunk aztán elbúcsúztunk. Én meg sétáltam.
Lejártam a lábamat, de megérte. Fél 12 körül köszöntünk el, őt elvitte a metró (mármint nem úgy, hanem felszállt) én meg irány haza. Jól éreztem magam, de úgy ahogy már rég nem. Helyretett bennem egy két dolgot, aminek örülök.
Bár a séma úgy áll, hogy csak jövő héten találkozunk újra, van egy ötletem, hova megyünk és mit csinálunk.
Szóval tegnap mintha tényleg minden bajom oly távoli lett volna...s még most is.
Yesterday...(all my troubles seemed so far away)
Tegnap írtam egy fizika ZH-t...erről ennyit. Utána egyik szobatársammal kimentünk a MüPá-hoz, körülnéztem, hogy mi milyen stb. Aztán 17:57 perckor találkoztam Annával, akivel szerencsésen sikerült eltalálnunk a fent említett helyre. Azt mondta és én is úgy láttam rajt, hogy tetszik neki, szóval minden megvolt ami kellett. Happiness, peace...sundown. Bezony pont akkor sikerült lemennie a napnak, de az a Gellért-hegyről szebb lett volna, szóval lábakat feltekertük és irány a Gellért hegy. Kicsit megcsúsztunk, a nap már lement, de a látvány így is magáért beszélt. A város gyönyörű volt, meg a pillanat is, meg az egész...csak én nem tettem azt amit kellett volna. Hmm...better luck next time. Aztán sétáltunk meg sétáltunk meg buszoztunk meg sétáltunk, ettünk, sétáltunk aztán elbúcsúztunk. Én meg sétáltam.
Lejártam a lábamat, de megérte. Fél 12 körül köszöntünk el, őt elvitte a metró (mármint nem úgy, hanem felszállt) én meg irány haza. Jól éreztem magam, de úgy ahogy már rég nem. Helyretett bennem egy két dolgot, aminek örülök.
Bár a séma úgy áll, hogy csak jövő héten találkozunk újra, van egy ötletem, hova megyünk és mit csinálunk.
Szóval tegnap mintha tényleg minden bajom oly távoli lett volna...s még most is.
Yesterday...(all my troubles seemed so far away)
2009. április 21., kedd
Shit happens...
Szakítottam barátnőmmel. Pont. Aztán csend.
Miért? Mert talán kellett. Kicsit össze vagyok zavarodva, de így jobb lesz mindkettőnknek.
Most így hirtelen más nem jut eszembe. Képzésen voltam, de nem kötött le túlságosan. Hiányzott a feeling. Valamint Annával beszéltem egy rövidet tévedésből. Jó volt.
Úgy néz ki ez egy ilyen nap. Balul sikerült dolgok mellett, egy sovány árnyéka van a jóknak. Nyertem egy eredeti játékszoftvert. Még soha nem nyertem semmit. Meglepett és nagyon örültem. Hihetetlen, hogy milyen dolgok mellett, milyen más nagyságrendűeknek örülünk. Fura és érdekes. Aztán ennyi. Minden egy olyan irányba mutatott, ami érdekelt és ami vonzott...
De a ma még más...még van mikor beüt a szar.
Shit happens.
Miért? Mert talán kellett. Kicsit össze vagyok zavarodva, de így jobb lesz mindkettőnknek.
Most így hirtelen más nem jut eszembe. Képzésen voltam, de nem kötött le túlságosan. Hiányzott a feeling. Valamint Annával beszéltem egy rövidet tévedésből. Jó volt.
Úgy néz ki ez egy ilyen nap. Balul sikerült dolgok mellett, egy sovány árnyéka van a jóknak. Nyertem egy eredeti játékszoftvert. Még soha nem nyertem semmit. Meglepett és nagyon örültem. Hihetetlen, hogy milyen dolgok mellett, milyen más nagyságrendűeknek örülünk. Fura és érdekes. Aztán ennyi. Minden egy olyan irányba mutatott, ami érdekelt és ami vonzott...
De a ma még más...még van mikor beüt a szar.
Shit happens.
2009. április 19., vasárnap
Why is this happening?
Egy kis magyarázat.
Ez a blog inkább novellákat fog tartalmazni, mint a kis életecskémet, bár az is benne lesz de csak little bit. Szóval, ha elborul az agyam és új ötletem van, akkor az megjelenik itt. Most meg Sweeney Todd soundtrack-et hallgatok, mert jó.
Hát ennyi.
That much to explanation.
Ez a blog inkább novellákat fog tartalmazni, mint a kis életecskémet, bár az is benne lesz de csak little bit. Szóval, ha elborul az agyam és új ötletem van, akkor az megjelenik itt. Most meg Sweeney Todd soundtrack-et hallgatok, mert jó.
Hát ennyi.
That much to explanation.
White clouds and strange silence...
Felkelek. Szem kinyit, dörzsöl, kéz kinyújt, felül, ásít. Délelőtt van.
Tegnap CSillagtúra volt, ami a vártnál messze jobban sikerült, mivel az egészet
átbeszélgettem egy olyan személlyel, akit eddig alig ismertem.
Hát persze, hogy lány.
Aztán felsétáltunk a Várba, majd át a Lánchídon, egészen fél 10-ig.
Jó volt. Nagyon.
Aztán vissza a koliba, ahol már mindenki aludt, mert vagy részeg volt vagy erőtlen, vagy mindkettő. Csatlakoztam hozzájuk.
Ma meg:
Felkelek. Szem kinyit, dörzsöl...
Elmélkedek a tegnapi napon, azon amiket Annával beszéltem (merthogy így hívják), s hogy milyen véletlen volt, hogy összefutottunk. S milyen jó.
Mellékállásban éhes vagyok, két szobatársam most vásárol valamit, és összeállítunk egy hatalmas adag aszaltszilvás csodát.
Én addig szolidaritásból Kispált hallgatok, s írom a blogot.
Aztán kinézek az ablakon és csak a felhőket látom.
Fehérek.
Csend van. Kint.
Belül már kevésbé, s talán ezért is fura a csend.
...i shut my eyes and see...something.
Tegnap CSillagtúra volt, ami a vártnál messze jobban sikerült, mivel az egészet
átbeszélgettem egy olyan személlyel, akit eddig alig ismertem.
Hát persze, hogy lány.
Aztán felsétáltunk a Várba, majd át a Lánchídon, egészen fél 10-ig.
Jó volt. Nagyon.
Aztán vissza a koliba, ahol már mindenki aludt, mert vagy részeg volt vagy erőtlen, vagy mindkettő. Csatlakoztam hozzájuk.
Ma meg:
Felkelek. Szem kinyit, dörzsöl...
Elmélkedek a tegnapi napon, azon amiket Annával beszéltem (merthogy így hívják), s hogy milyen véletlen volt, hogy összefutottunk. S milyen jó.
Mellékállásban éhes vagyok, két szobatársam most vásárol valamit, és összeállítunk egy hatalmas adag aszaltszilvás csodát.
Én addig szolidaritásból Kispált hallgatok, s írom a blogot.
Aztán kinézek az ablakon és csak a felhőket látom.
Fehérek.
Csend van. Kint.
Belül már kevésbé, s talán ezért is fura a csend.
...i shut my eyes and see...something.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)