Pszt! Csendet! Most én beszélek!
Hát az van, hogy na. Tegnap beugrottam fateréknál a szárítóba dolgozni, persze hogy azután hajnali 4-kor befulladtam és alig kaptam levegőt. Köszönjük Emese!
Szóval most ilyen kis halálán lévő szardarabnak érzem magam, teljesen gyengének meg mifaszom. Ez az élet! Papával elkezdtem leboltolni a Borgátai szülinapi bulit, alakul a dolog. A tervemet pedig tovább szőttem a már korábban említett magasztos cél érdekében. Holnap kiderül, hogy beborul-e. Hát kérem, én ennyire emlékszem. Most kábé a 300. zsepibe fújom az orrom és szimplán szar. Valahogy össze kéne kaparnom az immunrendszerem és vele együtt saját magam. Újabb titkos fogalmadat tettem, ami abból áll, hogy...nem, nem mondom el. Titkos.
Szóval ismételten punnyadás van, de most kényszer jelleggel. Amúgy valaki hajtsa már lejjeb a napot légyszi mert megdöglök. De azt csak szabadidőmben.
Hát ennyi fért mai műsorunkba.
Nem tudom. Hiába töröm a fejem, nem világosodok meg. Pedig most kell. Fejben kell győznöm. Mert fejben dől el minden.
I don't know. Sombody whispers: Would you die for her? Yes. But it's not the right time, to do that. Not now! Now, you have to focus on the so called "fighting". You can die for her, after you win that, rest of your life!
2009. július 5., vasárnap
2009. július 4., szombat
To beat the smartest mind....
Napsugaras szép jó délelőttöt!
Vagy inkább disznóröfögéssel tarkított, kakaskukorékolásos pitymalatot!
Hát elég régen nem írtam, de most...na de most. Most igen. Vége lett időközben az évnek, a kapcsolatomnak, a hajtásnak, meg a szakállamnak. Itthon vagyok, rest in peace, semmi megerőltető. Szabadidőmben még mindig megmentem a világot, vagy éppen saját magam, de semmi extra. A napokban nyugvó lelki üdvömet ismét egy hölgynek sikerült felzaklatnia, de a dolgok ezúttal máshogy állnak mint eddig bármikor. Nagyrészt bennem más a dolog, a többi majd elválik.
Igazából azon gondolkoztam, hogy mennyire lehet legyőzni az egyik legokosabb elmét a saját fegyverével? Hmm...érdekes és izgalmas kihívás.
Ezentúl igyekszem gyakrabban jelentkezni. A végére a szokásos világmegváltó szöveg jönne, de fogalmam sincs mi legyen. Vagy...
Nem könnyű. Nehéz. De így a jó. Ha könnyű lenne, nem akarnám annyira...
It's just not easy. Actually it's pretty hard. But hell, it's good just the way it is. If it would easy, i wouldn't want it so much. That's life...
Vagy inkább disznóröfögéssel tarkított, kakaskukorékolásos pitymalatot!
Hát elég régen nem írtam, de most...na de most. Most igen. Vége lett időközben az évnek, a kapcsolatomnak, a hajtásnak, meg a szakállamnak. Itthon vagyok, rest in peace, semmi megerőltető. Szabadidőmben még mindig megmentem a világot, vagy éppen saját magam, de semmi extra. A napokban nyugvó lelki üdvömet ismét egy hölgynek sikerült felzaklatnia, de a dolgok ezúttal máshogy állnak mint eddig bármikor. Nagyrészt bennem más a dolog, a többi majd elválik.
Igazából azon gondolkoztam, hogy mennyire lehet legyőzni az egyik legokosabb elmét a saját fegyverével? Hmm...érdekes és izgalmas kihívás.
Ezentúl igyekszem gyakrabban jelentkezni. A végére a szokásos világmegváltó szöveg jönne, de fogalmam sincs mi legyen. Vagy...
Nem könnyű. Nehéz. De így a jó. Ha könnyű lenne, nem akarnám annyira...
It's just not easy. Actually it's pretty hard. But hell, it's good just the way it is. If it would easy, i wouldn't want it so much. That's life...
2009. május 22., péntek
I can't....but don't even want to...
0 óra 1 perc. Majdnem. Egyre korábban fekszem. Valami betegség lehet. Meleg van. Nagyon. érdekes és kalandos napom volt. Elfogadták végre a progházimat - Hell it's about time - és elkészült a digithf-em is. Annát megleptem magammal, hogy egy little bit kikapcsoljon, és nekem is jót tett. Elolvastam Cinti blogját. Érdekes. De mást nem akarok mondani. Vagyis de. Fura látni, hogy mintha - lehet hogy a hiba az én készülékemben van - olyan dolgok köszönnének vissza, amik egy kicsit hozzám kötödnek. Igaz mit vártam? Hogy csak úgy elfelejt. Nem tudom. Valószínüleg jobb lenne. House szerint nem változunk. Én is ezt hittem. Hiszem.
Nem változtam. Mindig is ilyen voltam, és már jobban tudom milyen. Nem tudunk változni, képtelenek vagyunk. Belül van egy személyiségünk, amit nem tudunk lecserélni legfeljebb elnyomni. Néha van értelme, néha kell, néha szabad, néha nem, de ott vagyunk.
Holnap este iszunk. Egy utolsó alkoholizálás vizsgák előtt. Ideje volt már. Most erre van szükségem, most ez kell. Nem akarok gondolkodni, semmi konstruktívat tenni csak kikapcsolni holnap és szombaton. Holnap haverokkal szombaton Annával.
Az érzés mint mindig csalóka, de mintha az a bizonyos hajó révbe ért volna. De így. Amilyen vagyok. Lehet ezt így is. Miért milyen vagyok? Ki mondja meg? Nem kell. Nem akarom. Úgysem változom.
So this is it. Questions. Who am i? How do i look like? Who gonna tell me? Don't! I don't care. I'm not changing. Nobody does...
Nem változtam. Mindig is ilyen voltam, és már jobban tudom milyen. Nem tudunk változni, képtelenek vagyunk. Belül van egy személyiségünk, amit nem tudunk lecserélni legfeljebb elnyomni. Néha van értelme, néha kell, néha szabad, néha nem, de ott vagyunk.
Holnap este iszunk. Egy utolsó alkoholizálás vizsgák előtt. Ideje volt már. Most erre van szükségem, most ez kell. Nem akarok gondolkodni, semmi konstruktívat tenni csak kikapcsolni holnap és szombaton. Holnap haverokkal szombaton Annával.
Az érzés mint mindig csalóka, de mintha az a bizonyos hajó révbe ért volna. De így. Amilyen vagyok. Lehet ezt így is. Miért milyen vagyok? Ki mondja meg? Nem kell. Nem akarom. Úgysem változom.
So this is it. Questions. Who am i? How do i look like? Who gonna tell me? Don't! I don't care. I'm not changing. Nobody does...
2009. május 20., szerda
About life and things...
Este. A szokásos időpont körül. Ül, fejből kiles, örül és ennyi. Ma is találkoztunk, ma egy kicsit mindketten olyan pfff-k voltunk (nem tudom a pfff mióta állapotjelző, de szerintem nagyszerűen érzékelteti a dolgokat) a közelgő vizsgák miatt, de így is jó volt, ennyire még nem örültem sem egy templomnak, sem egy cukrászdának. Szóval happiness és még ott lesz a hétvége.
Tanulni. Kéne. Na ne! De! Nah erről kábé ennyit.
Megszereztem az új Rózsaszín Pitbull albumot és hát mesés. Én ennyit zenén rég röhögtem. Tiszta agyfasz. Pont nekem való.
Na ennyi kérem a mérleg mára, zárul Rudi magárólíró blogocskája.
Amúgy az élet meg ilyen. Csak a jó oldalát kell nézni.
So that's Life. Just always look the right side of it!
Tanulni. Kéne. Na ne! De! Nah erről kábé ennyit.
Megszereztem az új Rózsaszín Pitbull albumot és hát mesés. Én ennyit zenén rég röhögtem. Tiszta agyfasz. Pont nekem való.
Na ennyi kérem a mérleg mára, zárul Rudi magárólíró blogocskája.
Amúgy az élet meg ilyen. Csak a jó oldalát kell nézni.
So that's Life. Just always look the right side of it!
2009. május 16., szombat
Another piece of cake, please!
A Heroes első évadjának zárórésze jár a fejemben. Annak az eleje és a vége.
Where does it come from? This quest, this need to solve life misteries, but the simplest of questions can never be ansvered. Why are we here? What is the soul? Why do we dream?....Így kezdődik.
Tegnap Annával voltam. Jó volt, nagyon jó. Aztán én...nem tudom leírni, nem is fogom. Egy kicsit megtépázódot t a lelki világom. Az egész...minden csodálatos volt, és akkor...hát igen. Shit happens. Van mikor beüt a szar. Van. De nem lehetett volna máshol egy kicsit?
Porig aláztam magam. Persze megbeszéltük meg minden, de bennem....újra meg újra előjön és hát nem kicsit szar. De legalább nagyon.
Ez lehet annak a bizonyos érmének a másik oldala? Egy másik szelet a tortából? Nem lehetne mégis az eredetit?
Another side of the coin, another piece of cake...
Where does it come from? This quest, this need to solve life misteries, but the simplest of questions can never be ansvered. Why are we here? What is the soul? Why do we dream?....Így kezdődik.
Tegnap Annával voltam. Jó volt, nagyon jó. Aztán én...nem tudom leírni, nem is fogom. Egy kicsit megtépázódot t a lelki világom. Az egész...minden csodálatos volt, és akkor...hát igen. Shit happens. Van mikor beüt a szar. Van. De nem lehetett volna máshol egy kicsit?
Porig aláztam magam. Persze megbeszéltük meg minden, de bennem....újra meg újra előjön és hát nem kicsit szar. De legalább nagyon.
Ez lehet annak a bizonyos érmének a másik oldala? Egy másik szelet a tortából? Nem lehetne mégis az eredetit?
Another side of the coin, another piece of cake...
2009. május 14., csütörtök
Happiness and other sweet things...
Mindjárt hajnali 3 óra, a Rebuplictól hallgatom a Kirúgjuk magunk alól a földet c. számot és nem tudom leírni mennyire boldog vagyok. Ma moziban voltunk Annával. Nem is a film, bár korrekt volt, de nem tudtam nem elfogult lenni, Annával viszont jó volt. De úgy nagyon. Jó eddig is meg minden, de akkor ma meg én voltam olyan hangulatban, hogy nagyon. Bejártam a koliját is, nem semmi volt. Egyszerűen túltengett bennem az energia, de nem is az energia hanem a boldogság. Még érzem az illatát és boldog vagyok. Nyugodt.
Little piece of heaven...
Ez olyan belső csendes örülés. De nagyon jó.
Aztán be is fejezem és alszom...
Boldogság gyár...mint abban a nem is oly régi kólás reklámban...
Happiness Factory
Little piece of heaven...
Ez olyan belső csendes örülés. De nagyon jó.
Aztán be is fejezem és alszom...
Boldogság gyár...mint abban a nem is oly régi kólás reklámban...
Happiness Factory
2009. május 12., kedd
Little piece of...
10:15 perc. Kint verőfényes napsütés itt bent csak fullasztó meleg. Megnéztem a House évadzáróját és jó volt, nem is kicsit, de legalább nagyon és most olyan elmerengős hangulatom van. Vasárnap óta változtattam az életvitelemen. Kicsit jobbá igyekeztem tenni, talán sikerült is. Egy napra. Kettőre. De ezt tovább kell csinálnom. Tovább...hmm...érdekes ezt így kimondani, vagyis leírni. Nincs akaraterőm. Meg tudom csinálni. Két ellentétes mondat egymás mellett. Valahol belül is ez van. Hihetetlenül tudok magammal küzdeni és ez...nehéz. Majd lesz valahogy, mert valahogy mindig van. Sokszor kétségek, sokszor nem, de legalább van cél, és van mibe belebukni. Ez most kicsit pesszimista lett. Van miért küzdeni inkább úgy mondom és van egy olyan célja az egésznek, ami összetartja a dolgokat, amiért érdemes, így könnyebb. Vagyis így is pokolian nehéz, d könnyebb mint enélkül.
Most így átolvasva elég érdekes dolgot írtam, de ez van most. Saját magamat kell legyőznöm? Viccesen hangzik mégis...mégsem az.
Mondanék még mást is, de mindegy...inkább meghallgatom Alvintól az Optimista c. számot.
Szóval így áll most a kép egy része, a többit majd máskor.
A tükörnek elég ekkora részlete is ma.
So it's just part of the mirror, part of the whole picture, but still...
Most így átolvasva elég érdekes dolgot írtam, de ez van most. Saját magamat kell legyőznöm? Viccesen hangzik mégis...mégsem az.
Mondanék még mást is, de mindegy...inkább meghallgatom Alvintól az Optimista c. számot.
Szóval így áll most a kép egy része, a többit majd máskor.
A tükörnek elég ekkora részlete is ma.
So it's just part of the mirror, part of the whole picture, but still...
2009. május 11., hétfő
I have to change my Fate...
Napsugaras szép jó estét!
A koliban vagyok és este van. Éjjel. 1:32 perc.
Reggel matekpótzh-zom, nem készültem agyon magam, de lényegesen többet készültem mint eddig bármikor. Este végre futni is sikerült elmennem, aminek kiváltképp örülök. Jó lesz elkezdeni edzeni aztán happiness lesz meg peace, meg sunshine meg stardust meg minden egyéb.
Most lefekszem de előtte kiörömködöm magam. Teljesítettem a napi terv túlnyomó részét, szóval alakul ez. Annával is beszéltem, ez szintén feldobta a napom.
Van neki egy meglepetésem, de nem tudom, hogyan kivitelezzem. Még csiszolok rajta egy kicsit, de sztem tetszeni fog neki.
Hát ennyit a máról, minden frankó.
Tanulok és elkerülöm amit el kell.
Mert hisz ez a sorsom...(csak az idevágó Prince of Persia-ás idézet miatt írtam ezt, hiszen:)
You cannot change your Fate. No man can.
A koliban vagyok és este van. Éjjel. 1:32 perc.
Reggel matekpótzh-zom, nem készültem agyon magam, de lényegesen többet készültem mint eddig bármikor. Este végre futni is sikerült elmennem, aminek kiváltképp örülök. Jó lesz elkezdeni edzeni aztán happiness lesz meg peace, meg sunshine meg stardust meg minden egyéb.
Most lefekszem de előtte kiörömködöm magam. Teljesítettem a napi terv túlnyomó részét, szóval alakul ez. Annával is beszéltem, ez szintén feldobta a napom.
Van neki egy meglepetésem, de nem tudom, hogyan kivitelezzem. Még csiszolok rajta egy kicsit, de sztem tetszeni fog neki.
Hát ennyit a máról, minden frankó.
Tanulok és elkerülöm amit el kell.
Mert hisz ez a sorsom...(csak az idevágó Prince of Persia-ás idézet miatt írtam ezt, hiszen:)
You cannot change your Fate. No man can.
2009. május 9., szombat
Hell, it's about time!
Süt a nap, de fúj a szél. Ámbátor a hajam meg sem mozdul. Miért? Bizony-bizony. Idebent vagyok.
Napi hírek: Kiderült hogy Anna elolvasta a blogot, de nem most hanem már korábban. Így olyan fura írni, mert tudom hogy el fogja olvasni, de megpróbálom ettől függetleníteni magam! Itthon vagyok. Otthon édes otthon. A legmeglepőbb az, hogy jó. Az utóbbi időben szeretek hazajönni, mert nyugi van és olyan jó minden. Teljesen más a kis falusi légkör és élet, mint ott a Nagyfaluban. Itt komolyan mondom ugyanannyi alvástól kipihentebb vagyok mint fent. Most épp Hiperkarmától hallgatom a Felejtőt, ami jó. Újra elkezdtem novellát írni, met végignéztem a dolgaim és rájöttem, hogy az utóbbi fél év termése egy kivételével csupa félkész cucc, amit betudok egy kisebb fajta alkotói válságnak, s most megpróbálok valami épkézlábat alkotni.
De nem tudom nem megemlíteni Annát. Valamint nem tudok arra gondolni, hogy elolvassa ezt és mit fog szólni. De mint mondottam ettől megpróbálok függetlenül írni. Szóval mély levegő, tiszta agy és...csapó 1-es:
A héten minden nap találkoztunk és hihetetlenül jól éreztem magam. De úgy igazán. Volt komoly beszélgetésünk is, mikor egyszer csak kicsúszott belőlem az úgynevezett előéletem, de örülök, hogy megosztottam Vele. Nem tudok igazából mit írni, csak boldog ömlengés lenne az egész, mert tényleg jól éreztem magam. Szóval itt happiness van.
Jövő hét.
Tanulás. Zh-k, zh-k, zh-k. Muszáj lesz tanulnom és nem is keveset, de legalább sokat. Rá kellene jönnöm, hogy neki kell állnom különben balhé lesz. Trouble. A lot of trouble.
Most megyek többiekkel nyúlpörit enni, fene a jó dolgom. De vasárnaptól muszáj változtatni a dolgokon és ezt most nagyon tisztán érzem.
A pokolba is, már rég itt volt az ideje!
Hell, it's about time!
Napi hírek: Kiderült hogy Anna elolvasta a blogot, de nem most hanem már korábban. Így olyan fura írni, mert tudom hogy el fogja olvasni, de megpróbálom ettől függetleníteni magam! Itthon vagyok. Otthon édes otthon. A legmeglepőbb az, hogy jó. Az utóbbi időben szeretek hazajönni, mert nyugi van és olyan jó minden. Teljesen más a kis falusi légkör és élet, mint ott a Nagyfaluban. Itt komolyan mondom ugyanannyi alvástól kipihentebb vagyok mint fent. Most épp Hiperkarmától hallgatom a Felejtőt, ami jó. Újra elkezdtem novellát írni, met végignéztem a dolgaim és rájöttem, hogy az utóbbi fél év termése egy kivételével csupa félkész cucc, amit betudok egy kisebb fajta alkotói válságnak, s most megpróbálok valami épkézlábat alkotni.
De nem tudom nem megemlíteni Annát. Valamint nem tudok arra gondolni, hogy elolvassa ezt és mit fog szólni. De mint mondottam ettől megpróbálok függetlenül írni. Szóval mély levegő, tiszta agy és...csapó 1-es:
A héten minden nap találkoztunk és hihetetlenül jól éreztem magam. De úgy igazán. Volt komoly beszélgetésünk is, mikor egyszer csak kicsúszott belőlem az úgynevezett előéletem, de örülök, hogy megosztottam Vele. Nem tudok igazából mit írni, csak boldog ömlengés lenne az egész, mert tényleg jól éreztem magam. Szóval itt happiness van.
Jövő hét.
Tanulás. Zh-k, zh-k, zh-k. Muszáj lesz tanulnom és nem is keveset, de legalább sokat. Rá kellene jönnöm, hogy neki kell állnom különben balhé lesz. Trouble. A lot of trouble.
Most megyek többiekkel nyúlpörit enni, fene a jó dolgom. De vasárnaptól muszáj változtatni a dolgokon és ezt most nagyon tisztán érzem.
A pokolba is, már rég itt volt az ideje!
Hell, it's about time!
2009. április 29., szerda
Night - Part 1
...a cseppek halkan kopogtak az ablakon és a tetőn. Valahol villám cikázott át az égen, de a hangját már nem lehetett hallani. Szurokfekete sötétség borította a várost, a fények mind kialudtak. Ő pedig felébredt. Valamit érzett. Talán csak egy kelleténél gyorsabb szívdobbanást, egy apró zörejét a háznak, de felébredt. Félt. A rémület átlátszó hálója lassan beszőtte egész mellkasát, s szíve egyre gyorsabban vert. Nem tudta megmondani, miért, vagy mitől, de rettegett. Az egész teljesen értelmetlen és indokolatlan volt, mégis valami ezt éreztette vele. Felült az ágyon, a szélére csúszott és belebújt a papucsába. Dideregve húzta össze magán a köntösét, s lassan, nagyon lassan elindult a lakásban. A sötétség, mint egy vastag, áthatolhatatlan fal nehezed körülötte, s ő ügyetlenül, kézzel tapogatva haladt előre. Aztán ujjai hálásan nyomták meg a kapcsolót a szoba másik végében, s érezte ő is a megkönnyebbülést, de nem történt semmi. Nem volt áram.
Az izgalom gombóca újra megdagadt a torkában. Félt. A sötéttől, a hidegtől és valami megmagyarázhatatlantól, valami ismeretlentől. Odament az ablakhoz, de alig látott valamit. Hallotta a cseppek baljóslatú kopogását, s ez csak fokozta félelmét. Csak állt ott, megbénítva egy eddig teljesen ismeretlen érzéstől, s már az ágyig sem mert visszamenni. Ráébredt, hogy vécéznie kell. A helység a folyosó túloldalán volt, ami pillanatnyilag lehetetlen célnak tűnt.
Behunyta a szemét. Egyet lépett előre és megpróbálta kikapcsolni az agyát. Képek villantak be, mindenféle gyilkosokról, vérről, természetfeletti lényekről, minden valótlan és félelmetes dolog ott volt előtte. Még kettőt lépett előre, aztán megállt. Nem tudott tovább menni. Már látta az ajtót, ahogy szeme megszokta a fénytelenséget, kicsit tisztább lett minden, de ugyanolyan félelmetes. Mintha minden egyes árnyék külön életet élt volna, s csak őt akarták volna. Felnevetett. Kínos és félelemmel teli nevetés volt, de egy kicsit segített. Legalább nem volt csend. A bénulás kicsit feloldódott s elérte az ajtót. Gondolkodás nélkül nyitotta ki, s úgy végezte el a dolgát. Elindult visszafele, de nem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy valaki figyeli és pont most akarja hátba szúrni. Hátra sem nézve rohant a hálószobába és ugrott az ágyba. Akkor aztán visszanézett, de nem látott semmit. Magára húzta a takarót, hanyatt fordult és jó erősen behunyta a szemét. Mintha érezte volna, hogy körülállják, nézik és valamit csinálnak vele, hogyha ébren találják. De nem bírta. Kinyitotta a szemét.
A szoba üres volt, csak az alattomos rettegés játszott az érzékeivel. Félelemben aludt el úgy egy órával később.
S akkor valami megmozdult a konyhában...
Az izgalom gombóca újra megdagadt a torkában. Félt. A sötéttől, a hidegtől és valami megmagyarázhatatlantól, valami ismeretlentől. Odament az ablakhoz, de alig látott valamit. Hallotta a cseppek baljóslatú kopogását, s ez csak fokozta félelmét. Csak állt ott, megbénítva egy eddig teljesen ismeretlen érzéstől, s már az ágyig sem mert visszamenni. Ráébredt, hogy vécéznie kell. A helység a folyosó túloldalán volt, ami pillanatnyilag lehetetlen célnak tűnt.
Behunyta a szemét. Egyet lépett előre és megpróbálta kikapcsolni az agyát. Képek villantak be, mindenféle gyilkosokról, vérről, természetfeletti lényekről, minden valótlan és félelmetes dolog ott volt előtte. Még kettőt lépett előre, aztán megállt. Nem tudott tovább menni. Már látta az ajtót, ahogy szeme megszokta a fénytelenséget, kicsit tisztább lett minden, de ugyanolyan félelmetes. Mintha minden egyes árnyék külön életet élt volna, s csak őt akarták volna. Felnevetett. Kínos és félelemmel teli nevetés volt, de egy kicsit segített. Legalább nem volt csend. A bénulás kicsit feloldódott s elérte az ajtót. Gondolkodás nélkül nyitotta ki, s úgy végezte el a dolgát. Elindult visszafele, de nem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy valaki figyeli és pont most akarja hátba szúrni. Hátra sem nézve rohant a hálószobába és ugrott az ágyba. Akkor aztán visszanézett, de nem látott semmit. Magára húzta a takarót, hanyatt fordult és jó erősen behunyta a szemét. Mintha érezte volna, hogy körülállják, nézik és valamit csinálnak vele, hogyha ébren találják. De nem bírta. Kinyitotta a szemét.
A szoba üres volt, csak az alattomos rettegés játszott az érzékeivel. Félelemben aludt el úgy egy órával később.
S akkor valami megmozdult a konyhában...
Time to save the world...
Itt ülök. Éppen itt. Ákos-t hallgatok és jó.
Igazából úgy érzem mintha kicsit meg lennék zuhanva vagy nem is tudom.
Tanulnom is kéne meg sok mindent kéne, de ma olyan hétvégi hangulatom van. Ma nem fogok semmi konstruktívat vagy értelmeset csinálni, csak leszek bele a világba. Nem mintha eddig ez más lett volna. Kicsit betegnek is érzem magam, de ez mindegy.
Tegnap találkoztam Annával. Igazából csak ezeket van értelme leírnom, mert ez a legfontosabb. Nagyon nagyon jól éreztem magam, és ez valahogy alkalomról alkalomra hatványozódik. Aranyos volt látni, hogy meglepődött mikor a Margitszigeten előhúztam egy üveg bort, két üvegpohárral. Hangulatos volt az egyszer biztos. Sétáltunk az éjszakai Pesten, keringőztünk a Kossuth-téren, a Lánc-hídon, s hazakísértem. Valahogy az egész olyan idilli, olyan tökéletes volt.
Fél 3-kor értem haza...no comment...jó volt. Nagyon.
Aztán ennyi. Ma nem találkozom Vele és igazából ez is megfekszi a hangulatomat, meg úgy elmerültem most a saját kis világomban.
Azt hiszem jövő héttől igazán itt lesz az ideje felkelni és megmenteni a világot.
Legalább a sajátomat.
...so it's time to save the world...
Igazából úgy érzem mintha kicsit meg lennék zuhanva vagy nem is tudom.
Tanulnom is kéne meg sok mindent kéne, de ma olyan hétvégi hangulatom van. Ma nem fogok semmi konstruktívat vagy értelmeset csinálni, csak leszek bele a világba. Nem mintha eddig ez más lett volna. Kicsit betegnek is érzem magam, de ez mindegy.
Tegnap találkoztam Annával. Igazából csak ezeket van értelme leírnom, mert ez a legfontosabb. Nagyon nagyon jól éreztem magam, és ez valahogy alkalomról alkalomra hatványozódik. Aranyos volt látni, hogy meglepődött mikor a Margitszigeten előhúztam egy üveg bort, két üvegpohárral. Hangulatos volt az egyszer biztos. Sétáltunk az éjszakai Pesten, keringőztünk a Kossuth-téren, a Lánc-hídon, s hazakísértem. Valahogy az egész olyan idilli, olyan tökéletes volt.
Fél 3-kor értem haza...no comment...jó volt. Nagyon.
Aztán ennyi. Ma nem találkozom Vele és igazából ez is megfekszi a hangulatomat, meg úgy elmerültem most a saját kis világomban.
Azt hiszem jövő héttől igazán itt lesz az ideje felkelni és megmenteni a világot.
Legalább a sajátomat.
...so it's time to save the world...
2009. április 26., vasárnap
Sunshine, happiness and everithing....
Napsugarasat!
Megjöttem. Vége a képzéstábornak. Milyen volt? Let's see:
Rózsaszín póló, fejkendő, arcfestés --> Szépek vagyunk és nőisek!
A hangulat, az egész, mind-mind a helyén voltak, s nagyon-nagyon jól éreztem magam.
A képzés csoportom...nem tudom. Vagy engem nem kapott el az ő feelingjük vagy fene sem tudja, de velük annyira nem találtam a közös hangot. A táborban éreztem inkább jól magam, még csak nem is azt mondom, hogy mert voltak ismerősök, mivel az utolsó napi "fekete gárda gyűlésen" sokkal inkább át tudtam érezni, hogy ide fogok tartozni, vagy tartozok, mint a képzéscsoportnál. Erről ennyit. Le is égtem rendesen, anyagilag is meg amúgy is, de hell it was good!
Kedden találkozom Annával. Sztem piknikezünk a Margit-szigeten, de még nem tuti! Remélem rá fog érni.
Most pedig hulla fáradt vagyok de itt ülök, mert Anna mail-jére vártam, amit meg is kaptam! Csak jobb napom lett tőle!
Szóval ennyit a napsütésről, boldogságról, meg mindenről...
So much about sunshine, happiness and everything...
Megjöttem. Vége a képzéstábornak. Milyen volt? Let's see:
Rózsaszín póló, fejkendő, arcfestés --> Szépek vagyunk és nőisek!
A hangulat, az egész, mind-mind a helyén voltak, s nagyon-nagyon jól éreztem magam.
A képzés csoportom...nem tudom. Vagy engem nem kapott el az ő feelingjük vagy fene sem tudja, de velük annyira nem találtam a közös hangot. A táborban éreztem inkább jól magam, még csak nem is azt mondom, hogy mert voltak ismerősök, mivel az utolsó napi "fekete gárda gyűlésen" sokkal inkább át tudtam érezni, hogy ide fogok tartozni, vagy tartozok, mint a képzéscsoportnál. Erről ennyit. Le is égtem rendesen, anyagilag is meg amúgy is, de hell it was good!
Kedden találkozom Annával. Sztem piknikezünk a Margit-szigeten, de még nem tuti! Remélem rá fog érni.
Most pedig hulla fáradt vagyok de itt ülök, mert Anna mail-jére vártam, amit meg is kaptam! Csak jobb napom lett tőle!
Szóval ennyit a napsütésről, boldogságról, meg mindenről...
So much about sunshine, happiness and everything...
2009. április 23., csütörtök
Yesterday (all my...)
Napsugaras szép jó reggelt minden kedves koránkelőnek. Itt ebben az időzónában éppen 11:46 perc van, az ébredésem időpontja pedig t-7 perc. A mai nap sem lesz rövid. De a tegnapi...
Tegnap írtam egy fizika ZH-t...erről ennyit. Utána egyik szobatársammal kimentünk a MüPá-hoz, körülnéztem, hogy mi milyen stb. Aztán 17:57 perckor találkoztam Annával, akivel szerencsésen sikerült eltalálnunk a fent említett helyre. Azt mondta és én is úgy láttam rajt, hogy tetszik neki, szóval minden megvolt ami kellett. Happiness, peace...sundown. Bezony pont akkor sikerült lemennie a napnak, de az a Gellért-hegyről szebb lett volna, szóval lábakat feltekertük és irány a Gellért hegy. Kicsit megcsúsztunk, a nap már lement, de a látvány így is magáért beszélt. A város gyönyörű volt, meg a pillanat is, meg az egész...csak én nem tettem azt amit kellett volna. Hmm...better luck next time. Aztán sétáltunk meg sétáltunk meg buszoztunk meg sétáltunk, ettünk, sétáltunk aztán elbúcsúztunk. Én meg sétáltam.
Lejártam a lábamat, de megérte. Fél 12 körül köszöntünk el, őt elvitte a metró (mármint nem úgy, hanem felszállt) én meg irány haza. Jól éreztem magam, de úgy ahogy már rég nem. Helyretett bennem egy két dolgot, aminek örülök.
Bár a séma úgy áll, hogy csak jövő héten találkozunk újra, van egy ötletem, hova megyünk és mit csinálunk.
Szóval tegnap mintha tényleg minden bajom oly távoli lett volna...s még most is.
Yesterday...(all my troubles seemed so far away)
Tegnap írtam egy fizika ZH-t...erről ennyit. Utána egyik szobatársammal kimentünk a MüPá-hoz, körülnéztem, hogy mi milyen stb. Aztán 17:57 perckor találkoztam Annával, akivel szerencsésen sikerült eltalálnunk a fent említett helyre. Azt mondta és én is úgy láttam rajt, hogy tetszik neki, szóval minden megvolt ami kellett. Happiness, peace...sundown. Bezony pont akkor sikerült lemennie a napnak, de az a Gellért-hegyről szebb lett volna, szóval lábakat feltekertük és irány a Gellért hegy. Kicsit megcsúsztunk, a nap már lement, de a látvány így is magáért beszélt. A város gyönyörű volt, meg a pillanat is, meg az egész...csak én nem tettem azt amit kellett volna. Hmm...better luck next time. Aztán sétáltunk meg sétáltunk meg buszoztunk meg sétáltunk, ettünk, sétáltunk aztán elbúcsúztunk. Én meg sétáltam.
Lejártam a lábamat, de megérte. Fél 12 körül köszöntünk el, őt elvitte a metró (mármint nem úgy, hanem felszállt) én meg irány haza. Jól éreztem magam, de úgy ahogy már rég nem. Helyretett bennem egy két dolgot, aminek örülök.
Bár a séma úgy áll, hogy csak jövő héten találkozunk újra, van egy ötletem, hova megyünk és mit csinálunk.
Szóval tegnap mintha tényleg minden bajom oly távoli lett volna...s még most is.
Yesterday...(all my troubles seemed so far away)
2009. április 21., kedd
Shit happens...
Szakítottam barátnőmmel. Pont. Aztán csend.
Miért? Mert talán kellett. Kicsit össze vagyok zavarodva, de így jobb lesz mindkettőnknek.
Most így hirtelen más nem jut eszembe. Képzésen voltam, de nem kötött le túlságosan. Hiányzott a feeling. Valamint Annával beszéltem egy rövidet tévedésből. Jó volt.
Úgy néz ki ez egy ilyen nap. Balul sikerült dolgok mellett, egy sovány árnyéka van a jóknak. Nyertem egy eredeti játékszoftvert. Még soha nem nyertem semmit. Meglepett és nagyon örültem. Hihetetlen, hogy milyen dolgok mellett, milyen más nagyságrendűeknek örülünk. Fura és érdekes. Aztán ennyi. Minden egy olyan irányba mutatott, ami érdekelt és ami vonzott...
De a ma még más...még van mikor beüt a szar.
Shit happens.
Miért? Mert talán kellett. Kicsit össze vagyok zavarodva, de így jobb lesz mindkettőnknek.
Most így hirtelen más nem jut eszembe. Képzésen voltam, de nem kötött le túlságosan. Hiányzott a feeling. Valamint Annával beszéltem egy rövidet tévedésből. Jó volt.
Úgy néz ki ez egy ilyen nap. Balul sikerült dolgok mellett, egy sovány árnyéka van a jóknak. Nyertem egy eredeti játékszoftvert. Még soha nem nyertem semmit. Meglepett és nagyon örültem. Hihetetlen, hogy milyen dolgok mellett, milyen más nagyságrendűeknek örülünk. Fura és érdekes. Aztán ennyi. Minden egy olyan irányba mutatott, ami érdekelt és ami vonzott...
De a ma még más...még van mikor beüt a szar.
Shit happens.
2009. április 19., vasárnap
Why is this happening?
Egy kis magyarázat.
Ez a blog inkább novellákat fog tartalmazni, mint a kis életecskémet, bár az is benne lesz de csak little bit. Szóval, ha elborul az agyam és új ötletem van, akkor az megjelenik itt. Most meg Sweeney Todd soundtrack-et hallgatok, mert jó.
Hát ennyi.
That much to explanation.
Ez a blog inkább novellákat fog tartalmazni, mint a kis életecskémet, bár az is benne lesz de csak little bit. Szóval, ha elborul az agyam és új ötletem van, akkor az megjelenik itt. Most meg Sweeney Todd soundtrack-et hallgatok, mert jó.
Hát ennyi.
That much to explanation.
White clouds and strange silence...
Felkelek. Szem kinyit, dörzsöl, kéz kinyújt, felül, ásít. Délelőtt van.
Tegnap CSillagtúra volt, ami a vártnál messze jobban sikerült, mivel az egészet
átbeszélgettem egy olyan személlyel, akit eddig alig ismertem.
Hát persze, hogy lány.
Aztán felsétáltunk a Várba, majd át a Lánchídon, egészen fél 10-ig.
Jó volt. Nagyon.
Aztán vissza a koliba, ahol már mindenki aludt, mert vagy részeg volt vagy erőtlen, vagy mindkettő. Csatlakoztam hozzájuk.
Ma meg:
Felkelek. Szem kinyit, dörzsöl...
Elmélkedek a tegnapi napon, azon amiket Annával beszéltem (merthogy így hívják), s hogy milyen véletlen volt, hogy összefutottunk. S milyen jó.
Mellékállásban éhes vagyok, két szobatársam most vásárol valamit, és összeállítunk egy hatalmas adag aszaltszilvás csodát.
Én addig szolidaritásból Kispált hallgatok, s írom a blogot.
Aztán kinézek az ablakon és csak a felhőket látom.
Fehérek.
Csend van. Kint.
Belül már kevésbé, s talán ezért is fura a csend.
...i shut my eyes and see...something.
Tegnap CSillagtúra volt, ami a vártnál messze jobban sikerült, mivel az egészet
átbeszélgettem egy olyan személlyel, akit eddig alig ismertem.
Hát persze, hogy lány.
Aztán felsétáltunk a Várba, majd át a Lánchídon, egészen fél 10-ig.
Jó volt. Nagyon.
Aztán vissza a koliba, ahol már mindenki aludt, mert vagy részeg volt vagy erőtlen, vagy mindkettő. Csatlakoztam hozzájuk.
Ma meg:
Felkelek. Szem kinyit, dörzsöl...
Elmélkedek a tegnapi napon, azon amiket Annával beszéltem (merthogy így hívják), s hogy milyen véletlen volt, hogy összefutottunk. S milyen jó.
Mellékállásban éhes vagyok, két szobatársam most vásárol valamit, és összeállítunk egy hatalmas adag aszaltszilvás csodát.
Én addig szolidaritásból Kispált hallgatok, s írom a blogot.
Aztán kinézek az ablakon és csak a felhőket látom.
Fehérek.
Csend van. Kint.
Belül már kevésbé, s talán ezért is fura a csend.
...i shut my eyes and see...something.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)