Felkelek. Szem kinyit, dörzsöl, kéz kinyújt, felül, ásít. Délelőtt van.
Tegnap CSillagtúra volt, ami a vártnál messze jobban sikerült, mivel az egészet
átbeszélgettem egy olyan személlyel, akit eddig alig ismertem.
Hát persze, hogy lány.
Aztán felsétáltunk a Várba, majd át a Lánchídon, egészen fél 10-ig.
Jó volt. Nagyon.
Aztán vissza a koliba, ahol már mindenki aludt, mert vagy részeg volt vagy erőtlen, vagy mindkettő. Csatlakoztam hozzájuk.
Ma meg:
Felkelek. Szem kinyit, dörzsöl...
Elmélkedek a tegnapi napon, azon amiket Annával beszéltem (merthogy így hívják), s hogy milyen véletlen volt, hogy összefutottunk. S milyen jó.
Mellékállásban éhes vagyok, két szobatársam most vásárol valamit, és összeállítunk egy hatalmas adag aszaltszilvás csodát.
Én addig szolidaritásból Kispált hallgatok, s írom a blogot.
Aztán kinézek az ablakon és csak a felhőket látom.
Fehérek.
Csend van. Kint.
Belül már kevésbé, s talán ezért is fura a csend.
...i shut my eyes and see...something.
2009. április 19., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése