10:15 perc. Kint verőfényes napsütés itt bent csak fullasztó meleg. Megnéztem a House évadzáróját és jó volt, nem is kicsit, de legalább nagyon és most olyan elmerengős hangulatom van. Vasárnap óta változtattam az életvitelemen. Kicsit jobbá igyekeztem tenni, talán sikerült is. Egy napra. Kettőre. De ezt tovább kell csinálnom. Tovább...hmm...érdekes ezt így kimondani, vagyis leírni. Nincs akaraterőm. Meg tudom csinálni. Két ellentétes mondat egymás mellett. Valahol belül is ez van. Hihetetlenül tudok magammal küzdeni és ez...nehéz. Majd lesz valahogy, mert valahogy mindig van. Sokszor kétségek, sokszor nem, de legalább van cél, és van mibe belebukni. Ez most kicsit pesszimista lett. Van miért küzdeni inkább úgy mondom és van egy olyan célja az egésznek, ami összetartja a dolgokat, amiért érdemes, így könnyebb. Vagyis így is pokolian nehéz, d könnyebb mint enélkül.
Most így átolvasva elég érdekes dolgot írtam, de ez van most. Saját magamat kell legyőznöm? Viccesen hangzik mégis...mégsem az.
Mondanék még mást is, de mindegy...inkább meghallgatom Alvintól az Optimista c. számot.
Szóval így áll most a kép egy része, a többit majd máskor.
A tükörnek elég ekkora részlete is ma.
So it's just part of the mirror, part of the whole picture, but still...
2009. május 12., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése