2009. május 22., péntek

I can't....but don't even want to...

0 óra 1 perc. Majdnem. Egyre korábban fekszem. Valami betegség lehet. Meleg van. Nagyon. érdekes és kalandos napom volt. Elfogadták végre a progházimat - Hell it's about time - és elkészült a digithf-em is. Annát megleptem magammal, hogy egy little bit kikapcsoljon, és nekem is jót tett. Elolvastam Cinti blogját. Érdekes. De mást nem akarok mondani. Vagyis de. Fura látni, hogy mintha - lehet hogy a hiba az én készülékemben van - olyan dolgok köszönnének vissza, amik egy kicsit hozzám kötödnek. Igaz mit vártam? Hogy csak úgy elfelejt. Nem tudom. Valószínüleg jobb lenne. House szerint nem változunk. Én is ezt hittem. Hiszem.
Nem változtam. Mindig is ilyen voltam, és már jobban tudom milyen. Nem tudunk változni, képtelenek vagyunk. Belül van egy személyiségünk, amit nem tudunk lecserélni legfeljebb elnyomni. Néha van értelme, néha kell, néha szabad, néha nem, de ott vagyunk.
Holnap este iszunk. Egy utolsó alkoholizálás vizsgák előtt. Ideje volt már. Most erre van szükségem, most ez kell. Nem akarok gondolkodni, semmi konstruktívat tenni csak kikapcsolni holnap és szombaton. Holnap haverokkal szombaton Annával.
Az érzés mint mindig csalóka, de mintha az a bizonyos hajó révbe ért volna. De így. Amilyen vagyok. Lehet ezt így is. Miért milyen vagyok? Ki mondja meg? Nem kell. Nem akarom. Úgysem változom.
So this is it. Questions. Who am i? How do i look like? Who gonna tell me? Don't! I don't care. I'm not changing. Nobody does...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése